HTML

Négyszögletű kerek erdő

Friss topikok

Címkék

Archívum

A messiás kézikönyve

2014.04.24. 01:18 Mr. M.

Nem azért létezel,

hogy a világ alakítson.

 

Azért létezel, hogy úgy

élhesd az életedet,

ahogy neked

boldogságot okoz.

Szólj hozzá!

Első

2014.04.24. 01:05 Mr. M.

Ma gondoltam egyet. Blogot nyitok. :) Hogy hol ég nem tudom… Egyelőre ez a kis szövegszerkesztő lesz az, amit majd publikálok valahol. ;)

Miért? Jött egy gondolat. Bár Anita mondta, hogy ott a naplóm, de az nem ugyan az. Magamban, magamnak irogatok, de azért mégis csak a nagyvilágnak. Szeretném megosztani, ami bennem van. Akár beszélni róla, ellenvéleményeket hallani. A naplóm meg mégsem publikus. :)

Jól érzem magam. Tegnap Zénóéknál voltunk. Kint a börzsönyben, fent a hegyen, lent az ég alatt, a patak mellett, a természetben. Nagyon jó volt. Semmivel össze nem hasonlítható érzés.

És ma itt Bugacon kiálltam a pusztába. Néztem a csillagokat. Láttam 3 hullócsillagot. Azt kívántam, amit az esetek 99%-ában. (Ez legalább eddig bejött. ;) ) És szintén csodálatos érzés volt. Állnia a csillagok alatt, hangosan rikoltani, nevetni beszélni a csillagokkal. Lehet, hogy tényleg a csillagok gyermeke vagyok? Onnan jöttünk? Oda tartunk?

Mostanság ezt a témát boncolgatom magamban. Honnan jöttünk? Miért jöttünk? Küldtek, vagy akartuk?

Számít?

Van értelme az életünknek? (Szerintem van.) Nézem a világot, ahogy pénzt hajhász, és rohan. Közli, hogy boldogságot keres. És rá kell, jönnöm, hogy nem. Mindent csinál csak boldogságot nem keres. Rohan a boldogság elöl. Mindent elkövet annak érdekében, hogy csak boldog ne legyen. Néztem Zénóékat, ahogy élnek. Irigyeltem őket. Pedig csak elhatározás kérdése. Fogod magad, kiköltözöl a szabadba és élsz.

Megtehetném. Miért nem teszem? Mert az ember fél elszakadni. Fél elszakadni az ismerttől.

Mondjuk ezt a félelmet talán még le tudnám győzni. Maradt még egy bajom. Valahol úgy érzem, nem az a feladatom.

Keresem még, de vannak érzéseim. Nézem a körülöttem lévőket. Információkat raktározok. Lesz ebből még valami. Tudom, tudom… Feladatom van. Csak miért érzem úgy, hogy ennek keresztre feszítés lesz a vége? :)

Változunk. Ennek a világnak változnia kell. Fog is. De kérlek titeket, akik változni fogtok, csak odafigyelve! Nem átugrunk a ló túloldalára, csak változunk! ;) :)

És most kalandozok minden felé. Csak most kezdek rájönni mennyi minden van bennem… Azt hiszem ez így most egy kicsit talán zagyvának is tűnhet kintről. :) De bánja kánya. Itt bent alakulnak a dolgok és szépen rendeződnek, csiszolódnak. :)

És már csak arról nem írtam, amiről akartam. Hogy számít-e, hogy miért vagyunk? Reinkarnálódunk-e, vagy van-e mennyország, vagy csak a véletlen szüleményei vagyunk?

Ma ezek jártak a fejemben összekötve a pénzkereséssel rohanással. Miért ez az anyagi központúság? Van értelme? Nézzük végig a három lehetséges változatot.

Nálam jelenleg 3 lehetséges változat fut, mert szerintem ezzel lefedek mindent:

  1.        Reinkarnáció (Jelenlegi hit rendszerem): Ide értek mindent, ami tényleges reinkarnáció, karmával, sorssal, életfeladatokkal. Ide belefér az is, hogy csak egy UFO börtön vagyunk. :) Hiszen annak is kellene, hogy célja legyen. Szóval ide tartozik minden, ami szerint célja van az életnek és folyamatosan tanulunk belőle.
  2.        Mennyország: Átmenetnek tartom a véletlen és a célt adó élet közt. Tőlem talán a legmesszebb áll. Előbb térnék vissza a Dárvinista véletlenszerű világképemhez. Ezt a legfőbb gonosz (Hát igen, ez nálam maga az egyház, a bárány bőrbe bújtatott farkas) kitalációja. Ezzel nem tudok megbékélni, hogy csak egyszer élünk, azért hogy utána megpróbáljunk belehalni az unalomba és lassan beleőrüljünk abba, hogy belehalni sem tudunk. Plusz milyen iszonyat zsúfolt lenne már… Meg oké, ha most jó vagyok, akkor oda kerülök, de utána lehetek bármilyen, mert már ott vagyok? Ha most nem iszom, nem káromkodok, odaadom a tizedet az egyháznak, éhezek, szenvedek, akkor utána nekem jó lesz? Feljutok a menyországba,, ahol mi lesz? Zabálhatok reggeltől napestig, mert úgysem hízom el? Na akkor már inkább a harmadik
  3.        Véletlenszerű: Kialakult ez az egész, nincs célja, egyszer élünk és kész. Utánunk jön a semmi. (Lehetséges, csak már kinőttem. :))

Ahogy írok úgy lesz egyre több témám… Ez el fog lepni. :D

De megpróbálok visszatérni az elejére.

Szóval. Nézzük ezt az anyagi rohanást. Mi az értelme? Ha egyszer élünk van értelme? Akkor számít, hogy mit rakunk össze? Nem az kellene, hogy élvezzük azt, ami éppen van? Elvégre egyszer élünk! Hát akkor meg?

Mennyország? Pláne nincs értelme, hiszen majd a halálunk után élvezhetjük, addig meg úgyis az a feladatunk, hogy szenvedjünk! Akkor meg ne küzdj ellene! Tessék rendesen szenvedni, aztán meglátjuk, mennyi habzsi-dőzsi lesz a túloldalt.

Reinkarnáció. Hát bizony-bizony ez sem arról szól, hogy akkor most megint egy jobb autót vegyünk, hanem arról, hogy tanuljunk és élvezzük. Legyünk jelen! Próbáljuk meg tudatosan visszavenni az életünket, megbírkózni az élethelyzeteinkkel és odafigyelni. Mondanám, hogy megoldani a feladatainkat, amiért ide jöttünk, de nem, még én sem tudom mi az. :) De mióta figyelek, mióta próbálok tudatos lenni, egyre jobban élvezem az életet. És igen meg kell járni a különböző ranglétrákat, élethelyzeteket, hogy az ember tudja. Szóval nem azt mondom ne tedd! Tedd, dolgozz, küzdj, keress pénzt, juss előre. De csak ha azt akarod. És bármi amit teszel, magad miatt legyen, ne más miatt. Ne a külvilág miatt, ne azért, mert valaki (apa, anya, barát, főnök, vadidegen) azt mondta. Azért mert amit csinálsz, azt csinálni akarod. Ami lehet kellemetlen, lehet rossz, és lehet felemelő. De ne a külvilágnak, hanem magadnak akarj megfelelni.

És már tudom, hogy miért blogot írok. :) Mert így elmondhatom mindenkinek, miközben nem mondom el senkinek. :)

És tudom ha idézni akarnék nem így, hanem így lenne:

Nagyon szeretem. Hallgassátok, amit mond. És ha sokat hallgattátok, akkor utána kezdjétek el érteni is! ;)

Szólj hozzá!

Címkék: elso